A magyar társadalom alapvető problémája, hogy mindenben csak a hibát látja. A magyarok bizalmatlanok, nem örülnek a változásnak, a magyarországi munkahelyeken ebben osztoznak társaikkal, ezért szeretnek jobban itthon dolgozni.

Akármennyire is panaszkodnak a külföldihez képest alacsony fizetésekre és rosszabb munkakörülményekre, valójában félnek a külföldi munkakörnyezettől, hiszen a vágyott nyugat-európai munkahelyekhez más céges kultúra és mentalitás is tartozik. Ezt most nem lenézően mondom, hiszen én is osztozom ezen. Ebben növünk fel és részben erre is nevel minket a hazai társadalom.

Szerintem nem csoda, hogy szinte minden egyetemi előadáson elhangzik és most én is megismétlem: szemléletváltásra van szükség.

A második kérdésre a válaszom enyhén irónikusan az hogy ez jó, mivel a magyar attitűd és kultúra legalább nincs veszélyben a külföldi behatások tekintetében, akármennyire növeli is ez versenyképtelenségünket...

Szerinte azért, mert a magyar társadalom nagyon nagy része alacsony nyelvtudási szinttel rendelkezik. Főleg az idősebbek, de egyelőre sajnos, a fiatalok, gyerekek körében sem túl magas a képzettség az egyes nyelvterületeken. Ugyanis a diákok számára a legtöbb iskola csak egy nyelv tanulását tudja biztosítani egy diáknak, és azt is csak néhány óraszámban.Ha valaki több nyelvet szeretne tanul, vagy azt az egyet, amit az iskolában választhat magasabb szinten akarja tanulni, akkor mindenképpen tanfolyamokon, vagy különtanároknál tudja ezt elérni. Ezt a családok nagyon kis része engedheti meg magának, mert ezek a dolgok nagyon költségesek.
De ezek mellett úgy gondolom, hogy a népesség nagy része úgy gondolkodik, hogy rendben vállaljunk munkát külföldön, de akkor mi lesz a családommal, az otthonommal? Félnek ezeket mind elhagyni.

Szerintem három alapvető probléma miatt nem vállalnak a magyarok munkát az Európai Unióban. Az első probléma a főleg mikro ökonómia órákon előadáson sokat említett probléma, hogy a magyarok nem mernek vállalkozni, mert a fejükben még a szabad versenyes kapitalizmus modell van, azaz, hogy ha kiesnek, akkor éhen halnak, nem pedig a tisztességes verseny. Ezért a magyarok félnek vállalkozni, nagyban gondolkozni és úgy alapvetően megpróbálni kitörni az általános lehetőségeikből és inkább gürcölnek napi nyolc órát egy számukra rossz helyen, akár még sok esetben egyetemi diplomával is, amivel külfölden 1-2 hónap alatt gond nélkül elhelyezkedhetnének. Ha meg már ők nem merik megtenni, akkor jó magyar szokás szerint dögöljön meg a szomszéd tehene is és a másikat sem hagyják érvényesülni. A nyelvtudás hiányát én meg alapvetően ennek a következményeként tartom számon, mert munka közben egy átlagosan intelligens ember anyanyelvi környezetben fél év után még a 0-ról is meg tudja magát értetni. A másik alapvető probléma az, hogy nem úgy, mint az USA-ban nálunk az emberek ragaszkodnak a házaikhoz, ha már 10-20 évig fizették értük a kölcsönt, és így sokkal nehezebb mindent otthagyva elindulni a teljes ismeretlenségbe. A harmadik probléma pedig az, hogy a magyarokra eléggé jellemző a főleg ázsiaiakra jellemző tünet, hogy a család az első és nagyon nehezen hagyják ott a számukra nagyon fontos családi környezetet, ezt talán még a török behatásig vissza lehet vezetni.

Misstress9Nine ra reagálva:
Azért ezt a véleményt kibővíteném,mert én ezt nem ilyen egyszerűen látom.Kicsit úgy mondod mintha gentikailag belénk lenne kódolva ez a bizalmatlanság,közben szerintem nem (de javíts ki,ha rosszul értelmezlek.). A rendszerváltásig elég korlátozott volt a magyaroknak a lehetősége kiutazásra: Nem hogy munkát vállalni,de még kiutazni sem tudtak. Nyelveket is miért nem tudnak beszélni? Hát nem igazán a nyelvoktatáson volt a hangsúly mint tudjuk annó....de még ma sem sajna ez is igaz(ami még kínosabb),meg még más számos területen nem váltotta be az emebrek elképzeléseit.
Így én a rendszerváltás negatív hatásait és az abban való csalódást tartom egy lehetséges oknak,hogy a magyarok ilyen bizalmatlanok és ezért félnek a kihívásoktól és mindenféle változástól.
Én nem ironizálnék,hanem egyértelműen rossznak látom mert számos olyan leehtőségtől esik el az illető,mint például
- nyelvtudás fejlesztése
- esetleges a magasabb bérek miatt meg lehet takarítani pénzt és haza hozni
- szélesebb látókör és más gyakorlati tapasztalatok megszerzése,amit itthon hasznosíthatunk
-jó referencia itthoni munkához

Szerintem azért különösebb baj nincs sem a nyelvtanulással, sem az ambícióval különösen, ami a fiatalokat illeti. Véleményem szerint egyszerű józan paraszti ész kell, ahhoz hogy belássuk nem megyünk oda ahol nem vagyunk kívánatos személyiségek. Persze ezzel véletlenül sem szeretnék arra célozgatni, hogy egész Európa utál minket... Na jó ez talán kissé túlzás, főleg ha azt feltételezzük, hogy mondjuk egy angol vagy teszem azt német cég nem gyakorol semmi féle diszkriminációt, már ami a hova tartozásunkat illeti.
És hamár a redszerváltás is szóva került...talán nem tudott nyugat-európai nyeveket tanulni az a korosztály, amely ezen időkben töltötte tanuló éveit, de azért mégis csak közelező volt az orosz... és ha ugyan nem a világ legszebb nyelve, akkor is mostanság talán az egyik leghasznosabb...

Sok mindenben egyetértek az előttem szólókkal...
A magyarok nyelvtudása siralmas, Eu-átlagon aluli. Még itt az egyetemen is kevés az olyan diák, aki használható (nem csak papír van róla) nyelvtudással rendelkezik. Szerintem már az hülyeség volt a magyar állam részéről, hogy a középfokú nyelvizsgát emelt 100%-kal tette egyenlővé, mert a kettő nincs egy szinten... (de így jól mutatnak a statisztikákban, hogy milyen jók vagyunk már idegennyelvekben...)
Szóval magabiztos nyelvtudás nélkül (nem csak a megértetem magam kézzel-lábbal) nekem se lenne kedvem kimenni dolgozni.
A papírmunkákkal járó hajcihő további ok, hogy sok ember kedvét elvegye...Nem tuom, külföldön milyen gyorsan mennek ezek a dolgok, de a magyar közigazgatás egyszerűen szörnyű, egy ügy elintézése hónapokba, évekbe telhet... (Az Eu bürokráciája sem a zökkenésmentességéről híres :) )
Sok felmérésből kiderül, hogy a magyar embereknek nagyon fontos a munkahelyi biztonság, inkább itthon vállalnak munkát, nem szeretik a "kalandokat", főleg ha hallják a médiában, hogy itt verték át a magyar munkavállalókat, ott kényszerítették prostitúcióra stbstb.
Nehezen tudnak vagy inkább nem is akarnak alkalmazkodni a külföldi viselkedéshez, életvitelhez. Pl.: Nem sokan gyűjtjük szelektíven a hulladékot, pedig már több éve van rá lehetőség ( én sem :) ).
A család, a barátok, a haverok nélülözése megint egy olyan visszatartó ok, ami miatt sokan nem mennének ki szivesen, holott a mai világban könnyen lehetne tartani a kapcsolatot. (internet, telefon stb.). A fapados repülőtársaságokkal pedig szinte bármikor olcsón haza lehetne utazni akár az ünnepekre vagy csak egy hétvégére.
Összeségében én sem szivesen mennék ki dolgoznim, szerintem itt is nagyszerűen lehet érvényesülni tudással, kockázatvállalással, szerencsével, ismerettséggel és munkával.

Én úgy látom, hogy az elmúlt néhány évben a fiatal diplomások közül kifejezetten sokan mennek külföldre dolgozni, ismerőseim is egymás után "expatriálnak".
Ennek a jó oldala, hogy sokat tanulhatnak a szakmájukban, és stabil egzisztenciával térhetnek haza néhány év után. Viszont komoly veszélye van annak, hogy nem jönnek vissza, ami nagy veszteség az ország jelen demográfiai helyzetében (meg amúgy is).

Sokan megfeletkezünk arról,hogy nem csak diplomások vállalhatnak munkát külföldön,hanem szakmunkások is például,sőt...
Szerintem nem a diplomások expatriálása aggasztó,mert belőlük túl sok van. Számomra problematikusabb,hogy szakmunkások is kezdenek expatriálni (ha még nem is olyan gyors tempóban), és egyre nehezebb lesz találni pl. egy szerelőt,aki kijön valamilyen hétköznapi problémánkat megoldani.
A fejlett országokban talán erre van most a legnagyobb igény és a magyar szakmunkás mindehol elismert jól képzettségéről,tehát nem gondolnám azt,hogy ki vagyunk utálva és nincs ránk szükség.
Az orosz nyelv hasznosságában én is 100%ig egyetértek és nem gondolnám,hogy rossz dolog tanulni azt,csak más amikor te választod és más amikor rád kényszerítik és amit kényszerítenek ,azt nem valószínű,hogy fogod szeretni. Hogy mennyire hasznosította az előző generáció? Ebben szkeptikus lennék: Szerintem semmivel sem jobb az orosz nylevtudásunk statisztikája mint más idegen nyelvekben.

szerintem az, hogy Magyarországról a többi európai uniós tagországhoz viszonyítva kevesen mennek külföldre egyrészt a magyar mentalitásból fakad. én kettős állampolgár vagyok(lengyel-magyar) és látom, hogy Lengyelországban a mobilitás sokkal könnyebben végbe megy. Talán a régi feudális rendszer maradványa ez még Magyarországon. Ezt úgy értem, hogy akkor a föld jelentette a vagyont és a magyar ember ehhez kötődik a leginkább. Lengyelország több, mint 100 évig nem volt a térképen, így kénytelen volt megtanulni milyen volt más hazájában élni.
Ezt egyrészt felfoghatjuk pozitívumnak,hiszen a hazához való kötödés mellett a gazdaság szempontjából is előnyös. Viszont hátrányt jelent a külföldi tapasztalat hiánya. Ez nagyon fontos lenne, hiszen a 21. században a vállalatoknak a versenyképességet globális szinten kell már megvalósítaniuk.
Emellett említést kell tennem egy szűk rétegről Magyarországon, aki pedig a brain-drain folyamat részese.Őt anyagi háttér, munkalehetőségek és életszínvonal magasabb szintjének igénye irányítja.

Sokban egyetértek az előttem szólókkal. Én a legfőbb problémának azt látom, hogy a magyar ember számára legnagyobb értéke a lakása, autója stb., és ezektől nem hajlandó megválni egykönnyen. Közel sincs Magyarországon akkora mobilitás, mint tőlünk nyugatra. Ez viszont tényleg úgymond kódolva van belénk, és ahhoz, hogy változzon, évtizedek kellenek. Bár azt is meg kell említeni, hogy a mai fiatalok közt egyre fontosabb az utazás, az hogy világot lássanak, úgyhogy a lehetőség megvan:)
A nyelvet én nem látom akkora korlátozó tényezőnek, ha szakmunkásról van szó, ott nincs szükség olyan magas szintű tudásra, a magyar diplomások jórésze pedig szerintem legalább egy nyelvet azért elég magas szinten beszél amikor kijön az egyetemről.
Véleményem szerint egy diplomás amíg országon belül számára izgalmas, jól fizető állást talál, addig nem fog elmenni külföldre, a fent említett okok miatt. Azonban mivel egyre nyilvánvalóbb, hogy a külföldi cégek nagyobb kihívást, magasabb bért, akár pozíciót tudnak biztosítani. Ebben az esetben pedig egy huszonéves diplomás - pl. közgazdász, ha már ez egy vállgazd blog:) - nem hiszem hogy sokat gondolkodna.
Egy szakmunkás számára viszont közel sincsenek ekkora lehetőségek, illetve az alsóbb rétegek Magyarországon élnek egy mindennapos életritmust, és mindenféle változástól elzárkóznak. Őket alapból nehéz bármiféle külföldi munkára rávenni.
Véleményem szerint ezt az ország szempontjábol nem lehet egyértelműen jónak vagy rossznak elkönyvelni. Abból a szempontból jó, hogy bizonyos nagyon jó szakemberek - az elsőként említett indokok miatt - itthon maradnak. Illetve itthon marad a szakmunkás is, és alacsony fizetésekért hajlandó dolgozni - mert ugye nincs más választása. Rossz lehet abból a szempontból, hogy a kint dolgozók jövedelmük egy részét hazaadnák, ami növelné az itthoni vásárlóerőt. Bár jelen esetben ez eléggé csekély mértékű lenne:)

Végül csak annyit, hogy nem csak szakmunkásból meg diplomásból áll ma Magyarország, csak egyszerűsítésképpen sarkítottam egy kicsit:)

Valóban, a lengyelek sokkal mobilisabbak munkaerő szempontjából, mint a magyarok. De ugyanez a helyzet a szerbekkel, románokkal, vagy a törökökkel is. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy Magyarországon ezeknél az országoknál jobb a szociális ellátás, úgymond kényelmesebben el lehet tengődni a különböző segélyekből. Másrészt sokan vállalnak feketemunkát, és dolgoznak kisebb gazdaságokban, így a magyarok jó része biztosítani tud magának olyan körülményeket, ami csökkenti számára a külföld vonzerejét.
Ezen kívül az is az okok közé tartozik, hogy kevesen beszélnek idegen nyelvet, és a hazához való érzelmi kötődés, amely nálunk talán mélyebb kulturális gyökerekre vezethető vissza, mint más országokban, szintén visszatartja a magyarokat a külföldi munkavállalástól.
A diplomások és fiatalok egyre mobilisabbak, de világviszonylatban még mindig sereghajtók vagyunk ebből a szempontból. Az, hogy ez jó-e, vagy rossz, összetett kérdés, de gazdasági szempontból egyértelműen az utóbbi a válasz: az inmobilitás akadályokat gördít a minél nagyobb hatékonyság elérése elé.

Úgy gondolom, hogy a legfontosabb ok a nyelvtudás hiánya, ami létfontosságú a külföldi munkavállaláshoz.Talán a mi generációnk az első, akiknél már javulás mutatkozik, ráadásul a rendszerváltásnak és az EUnak köszönhetően egy sokkal multikulturálisabb világban nőttünk fel, kevésbé idegenkedünk a határon túltól. Így érdekes lehet, hogy 5 év múlva mit mutatnak majd a statisztikák. Szerintem jelentős változások lesznek.

Ezt figyelembe véve azonban az alacsony arányt nem tartom jónak, mert véleményem szerint azokat mutatja, akiknek megvan a nyelvtudásuk, kezdeményezőképességük, kreativitásuk egy nagy váltáshoz. Így azon képzett emberek mennek külföldre, akikre itthon is a legnagyobb szükség lenne.

Véleményem szerint több okra is visszavezethető, hogy miért alacsonyabb a magyarok külföldi munkavállalási kedve a többi újabb EU tagállam állampolgáraihoz képest.
Az egyik tényező, amely magyarázhatja, hogy nem használják ki az adódó lehetőségeket az, hogy sokak számára teljesen ismeretlen a mobilitás fogalma. Napjainkban a munkavállalók többsége még élvezte a szocializmus azon elemét, hogy a munkahely "házhoz ment" és még a kisebb településeken élőknek sem kellett messzire menni dolgozni, mert mindenki talált valamilyen megélhetési lehetőséget a közvetlen környezetében. Mivel ezek az emberek még egy másfajta társadalmi-gazdasági környezetben szocializálódtak, nem igazán tudnak mit kezdeni ilyenfajta kínálkozó lehetőségekkel.
Csökkentheti a munkavállalási kedvet az alacsony fokú tájékozottság. Az EU-val kapcsolatos közvélemény kutatási eredmények bizalmatlanságról tanúskodnak. Sokan nem látják meg a csatlakozás adta új pályázati vagy akár külföldi munkavállalási lehetőségeket, inkább úgy tekintenek az Unióra, mint egy nagy átláthatatlanul bürökratikus gépezetre, pedig kellő informáltság mellett nem tűnne ennyire átláthatatlannak a rendszer.
Az előző kommentekben többen kiemelték már a nyelvtudás hiányát, mint korlátozó tényezőt. Nos, tény, hogy nem állunk olyan jól a nyelvekkel, mint mondjuk a skandináv országok lakói, de nem gondolnom, hogy az a török család, amely gondol egyet és elköltözik Németországba sokkal jobb helyzetben lenne ilyen téren. Én elsősorban nem a tudás hiányában látom a problémát, hanem hogy sokan nem is akarnak megtanulni idegen nyelveken. Nem egy tanult, egyetemet végezett ember szájából hallottam már azt, hogy "minek tanuljak meg én x idegen nyelven, mikor az adott nyelvet beszélő ország lakói sem tanulnak meg magyarul?" és ha az illető mégis rendelkezik nyelvvizsga bizonyítvánnyal, az csak azért van, mert a diplomájához szüksége volt rá. Probléma az is, hogy nem használható nyelvtudással rendelkeznek az emberek, hanem az iskolákban elsajátított nyelvtan-centrikussal.
A rendszerváltás környékén vagy azután született generációval már más a helyzet. A mi generációnk már középiskolai tanulmányai során elkezdte az ismerkedést az EU-val, ezért valamivel világosabb képe van róla és mivel számunkra szinte ismeretlenek a szigorú beutazási korlátok bizonyos országokba (itt elsősorban nem a vízumokra gondolok, hanem arra, hogy régebben csak minden 3 évben lehetett külföldre utazni), otthonosabban mozgunk a határok nélküli Unióban. A fiatalabbak pedig még jobban tudnak élni a multikulturalitás adta lehetőségekkel. Ezekben a korosztályokban szerintem mindenképp nagyobb a mobilitás szaktudástól és iskolai végzettségtől függetlenül.
Úgy gondolom, hogy a jövőben változni fog ez a tendencia, mégha nem is éri utól a külföldön munkát vállaló magyarok aránya a többi régióbeli országét. A frissen diplomázók karrierje (akár hazai) szempontjából mindenképpen sokat fog számítani a külföldi tapasztalat.
Magát a tényt se rossznak, sem jónak nem tekintem, viszont érdemes elgondolkozni azon, hogy hogyan lehetne mérsékelni korlátozó tényezőket.

Szerintem azért nem vállalnak a magyarok sokan munkát külföldön,mert félnek az újdonságoktól,és bizalmatlanok is.Ez jellemzi a magyar embereket,ha lehet beszélni a nagy átlagról.Ez részben érthető is,hiszen több rossz tapasztalatot hallani,mint jót.Ebből is látszik,hogy pl a média is szivesebben ad hangot a negatívumoknak,mint a pozitív dolgoknak.Sokkal többször lehet olvasni/hallani arról,hogy kit,hogyan vertek át,amikor külföldön próbált szerencsét,mint arról,hogy milyen sokan sikerrel jártak,amikor külföldre mentek dolgozni.Ilyenek a magyar emberek,ilyen a magyar média,stb.
Az,hogy jó,vagy rossz az,hogy nem megyünk külföldre dolgozni nagy arányban,nem dönthető el egyértelműen.
Egyrészt jó,mert itthon marad sok tanult ember/szakember,akik itt tanultak,az itteni adófizetők pénzéből.Így őket szolgálhatják,és Magyarországot,azokat,akik lehetővé tették,hogy azzá váljanak,amik szerettek volna lenni.Azért is jó,mert Magyarország népessége csökken,és legalább aki itt marad,az nem zúdítja tovább ezt a lavinát.
Másrészt rossz,mert a munkanélküliség igen nagy arányú itthon,amin javíthatna az,ha elmennének dolgozni az emberek,még ha más országokba is.Azért is rossz,mert a ha többen mennének ki,talán többen jönnének vissza,mégpedig már úgy,hogy magasabb szakmai/nyelvi/stb tudással rendelkeznek.

Egyetértek az előttem szólókkal! Egy nagyon igaz gondolat jutott a kérdés első részéről eszembe: a magyarok a múltban élnek. Visszafelé néznek, nem előre. (Nade majd jövünk mi, the new, multicultural generation!)

Régen, pl. a reformkorban is nagy divat volt a gazdag családoknak külföldre küldeni a fiaikat tanulni, de utána hazajöttek, hogy itthon kamatoztassák a tudásukat. A gazdagok kiváltsága volt. Ehhez képest ma már összehasonlíthatatlanul könnyebb külföldre kijutni. Ami mégis akadály, az a tapasztalat hiánya. Mivel a szüleink, nagyszüleink (itt magukra a korosztályokra is gondolok) nem csináltak ilyet, nem tudnak benne segíteni, nem is érzik biztonságosnak, ezért nem is támogatják (tisztelet a kivételnek). Kevés az olyan anyuka-apuka, aki gyermeke külföldi munkavállalási szándékára így felelne: "Persze, menj csak! Majd esténként felmegyünk skype-ra, hogy azért lássunk egy kicsit. Igaz, hogy nem tudunk semmit a cégről, ahová menni szeretnél, de megbízunk az ítéletedben, kicsim. Már úgyis alig vártuk, hogy végre önálló életet kezdj."

Hogy jó-e? Összetett kérdés, inkább azt vizsgálnám meg, mi kellene ahhoz, hogy jó legyen.
Ugye, a külföldi munkavállalásban pont az érvényesülés, kibontakozás, a magasabb kereset lehetősége, a teljesítmény-orientáltság a vonzó. Elég baj, hogy erre jelenleg itthon messze nincs annyi lehetőségünk, mint külföldön. Elég, ha csak azt vesszük, hogy azok, akiket magyar Nobel-díjasként annyira tisztelünk, mind külföldön lettek elismertek, és csak aztán itthon! Nincs ennél nagyobb szégyen.
Talán elrugaszkodott a gondolat, de a mi generációnknak pont az lenne a feladata, hogy megerősítse ezt a pici, de szívós országot, hogy ne az legyen a ciki, hogy milyen kevesen megyünk külföldre dolgozni. Az kéne legyen a cél, hogy minél jobbá, fejlettebbé, erősebbé váljunk - Együtt. Az angolok, franciák, németek sem azon tűnődnek, hogy vajh' mit rontottak el, hogy olyan kevesen akarják elhagyni az országukat...
(Ehhez viszont szükségünk van a többi ország segítségére, példájára, ötleteire, amihez pedig ki kell mennünk megnézni, megtanulni. Mégis jó valamire ez a fránya globalizáció... :) )

Romániának például komoly forrást jelent a külföldön dolgozó románok által hazaküldött pénz, forintban számolva ezermilliárdokról van szó:
vg.hu/index.php?apps=cikk_start&cikk=249275&fr=hk

Természetesen számos oka van annak, hogy viszonylag kevés honfitársunk vállal munkát külföldön.

Egyik alapvető ok szerintem, hogy elöregedő társadalomban élünk. Az idősebbeknek a rendszerváltás előtt szinte egyáltalán nem nyílt lehetőségük más országban munkavállalásra, nincs tapasztalatuk e téren, kissé szkeptikusak is a munkaerő-piac mobilitásával kapcsolatban. Miután pedig már életük nagy részét Magyarországon töltötték, megteremtve a biztos családi és anyagi hátteret maguknak, időskorukat is ebben az országban kívánják eltölteni. Talán tényleg a mi generációnk lesz a „váltás”, bár a szomszédos országokat az elkövetkezendő években szinte biztos, hogy nem fogjuk utolérni e tekintetben.
A más országba való költözési hajlandóságot azonban nem csak a mobilitással kapcsolatos vélemények befolyásolják, hanem a gazdasági, szociális környezet is. A földrajzi mobilitásban tehát óriási szerepet játszanak a megélhetési tényezők. Az emberek nagy része akkor hajlandó lakhelyet váltani, ha úgy gondolja, növekedhet vásárlóereje, életszínvonala, figyelembe véve a helyi béreket, adókat, szociális juttatásokat stb.. Ám mint köztudott, a magyar emberek pesszimisták, valamint nem mernek kockázatot vállalni. Ez alapvető probléma. Természetesen másik akadályozó tényező lehet, az adott nyelv és kultúra ismeretének hiánya, bár véleményem szerint nem itt van a legnagyobb baj. Fontosabb lenne, hogy az embereket jobban tájékoztassák a kínálkozó lehetőségekről.

Összességében véve szerintem alapvetően hasznos a munkaerőpiac mobilitása, hiszen lehetővé teszi az erőforrások hatékonyabb eloszlását, valamint hozzájárul a magasabb termelékenységhez, foglalkoztatottsághoz.

Létbizonytalanság, ilyen egyszerű.
Vagy legalábbis ennek az érzete. Nem tudom a pontos számokat, de talán nem hibázok nagyot: korosztály szerint a legszélesebb réteg most azok a negyvenes-ötvenes-hatvanasok, akik a Kádár-korból szedték a teljes világképüket, a passzív belenyugvó sodródást, a gondoskodó állam ábrándját, a potyautas-mentalistást, átélték a rendszerváltás nagy reményeit és a nagy csalódást meg a megfeszített küzdelmet, megszorításokat. Hallom néha beszélgetni ezeket az embereket a buszon, és egyszerre érzek csalódottságot, dühöt, megvetést, szánakozást. Ők induljanak meghódítani a világot...?
Talán a mi generációnk, talán majd mi, mi kaptunk egy esélyt hogy tiszta lappal valamit...!

www.hhanuman.blogspot.com/

Véleményem szerint ez az elvégzett felmérés csupán szám adatokra támaszkodik és nem veszi figyelembe a minőséget.Nem az a kérdés, hogy mennyien vannak kint, hanem az, hogy a munkavállalók által elvégzett munka minősége milyen.Szerintem aki igazán jó, az külföldön és belföldön is el tud helyezkedni, nyilván Magyarországon kívül nagyobb a fizetés, életminőség magasabb, fejlődési lehetőség jobbak.Ezek mind motiválnak, hogy elhagyják a belföldi munkaerőpiacot, de a magyar ember alapvetően ragaszkodó.Nem költözik szívesen még országon belül sem, ha nem muszáj vagy nincs valamilyen olyan ösztönzés, ami ezt a nehézséget kompenzálná.Ragaszkodik a földrajzi helyzetéhez, már kialakított helyi kapcsolataihoz, szokásaihoz.Tehát nem rugalmas.Nem építi tudatosan úgy a pályáját, életét, hogy az bármilyen jobb vagy rosszabb helyzetben elhagyható, megváltoztatható legyen.

Igen, mindenütt azt halljuk, hogy a magyarok kevésbé mobilak európai állampolgárokhoz képest, de én nem vagyok meggyőződve róla, hogy ennek valóban csak a rossz oldalát kellene látni. (Ez is magyar tünet!)
Gondoljunk bele, hogy mi lenne Magyarországgal, ha a több tízmillió forintért kiművelt koponyák mind külföldre távoznának? Az állam részéről az ingyenes oktatás egy befektetés, amely csak akkor térül meg, ha itt fogunk aktív éveinkben adót fizetni.
Ami engem illet, én is ki szeretetnék menni külföldre tanulni, dolgozni, de max. 1-2 évig. Ez alatt tökéletesíteni lehet a nyelvtudást, meg lehet tanulni alkalmazkodni, és számos új kapcsolatot szerezni.utána pedig magyarországi csúcsmenedzserré válni:)
De hogy pontosan mi az oka a mobilitás hiányának?
az erős kötődés. szerintem ez nagyon pozitív! szívesebben élek egy röghözkötött nemzet polgáraként, mint hontalan, gyökértelen világcsavargóként.
És amire még kevesen tértek ki: A KAPCSOLATOK
Ha valaki azt állítja, hogy Skype-on lehet az igazi kommunikációt pótolni az nagyon téved! Egy több évig húzódó távkapcsolat csak óriási áldozatok árán tartható fenn, ha pedig az ember kint ismer meg valakit, jön a nagy kérdés: Most akkor hol is vagyok otthon?
számos olyan embert ismerek, akik beleestek ebbe a csapdába és sehol sem érzi igazán otthon magukat. Ez pedig kinek jó? Csak végzik a munkájukat, mint egy gép, és valahol mindig hiányérzetük van.
Összességében arra szeretnék kilyukadni, hogy nem csak a negatívumot lássuk ebben! Aki a nagy globalizált világban kicsit más, az rögtön rossz is?

Szerintem annak köszönhető, hogy "viszonylag kevés" honfitársunk él az EU adta szabad munkahelyválasztás lehetőségével, mert Mo. időben minidg a nyugati országok mögött loholt. Rendben, erre a számlára írható az is hogy rugalmatlan nép a magyar, nincs elegendő nyelvtudás stb. De ezt minek feszegessen, midneki kivesézte.:) Ezeken túl szerintem az is közrejátszik, hogy más országokban már régóta működő cserediákszervezetek illetve pl. az egyetemen az erasmus program még mindig gyerekcipőben jár a nyugathoz képest. Relatíve kevés ember szembesült azzal, hogy nem lehetetlen, sőt néha könnyebb más országban élni mint itthon. Arra amire Ágota utal, hogy a nagybetűs kapcsolatok ez pontosan az egyik tényező ami miatt mi magyarok itthon maradunk. Senki nem mondta azt nekünk, hogy ha egyszer már kiköltöztünk akkor sohase térhetünk vissza... Igenis Skype-al fenn lehet tartani emberi kapcsolatokat, énis ezt teszem már évek óta. Szerintem a magyar gátak ledöntésében segíthet a technikai innováció illetve a határok fokozatos eltűnése.
Viszont amíg ez a folyamat be nem indul, szerintem kifejezetten hátrányos az üzleti szempontból hogy alacsony a külföldön munkát vállaló magyar. Más országok üzleti kultúráját, technikáját megismerni hasznos lenne a magyar piacnak. Mi egyenlőre csak a multinacionális cégek kapcsán lépünk ezekkel a kultúrákkal kapcsolatba sajnos. A sokszínűség azonban (véleményem szerint) az üzleti sikeresség egyik kulcsa...

Szerintem az emberek örülnek, hogy végre valamit sikerült elérniük itthon, és ezt már nem akarják kockáztatni. Nekünk még könnyű, mert kimegyünk 1-2évre külföldre, de bármikor hazajöhetünk, lakhatunk otthon anyuci-apucinál, mert van hova visszajönnünk. Egy családnak már sokkal nehezebb döntés összepakolni és menni valahova. Egyébként ha mégis kimennek külföldre, a gyerekeik hihetetlenül szerencsések, mert megtanulnak még egy nyelvet profi szinten és ebből jó nagy előnyre tesznek szert.
Például az amerikaiak kb. évente költöznek ide-oda, ahol éppen kapnak munkát ott laknak. DE nekik nincs is saját házuk, amit kockára tegyenek. Teljesen mindegy neki, hogy hol bérel egy lakást. Azért a magyarok szerintem még mindig nagyon nagy hányadának van saját lakása, ami kvázi röghözkötötté teszi.
A nyelvtudás lehet, hogy sokaknak akadály, én sem szívesen mennék Kínába, ha nem tudok kínaiul, de nem hiszem, hogy a románok meg törökök jobb nyelvtudással rendelkeznének, és nekik ez mégsem probléma.
Itt mondjátok, hogy úristen, elmennek a diplomások, de szerintem meg az a nemtudom hány millió török Németországban az segédmunkás, meg szakmunkás, meg olyan munkát végez, amiket a németek nem hajlandóak megcsinálni. Ebből a munkából ott jól megélnek, otthon meg éhenhalnának.
Inkább örüljünk, hogy mi még kihívhatjuk a villanyszerelőt! ;)

Az eddig elhangzott vélemények között böngészve általánosan elmondhatjuk, hogy azt mindenki belátja, nagyon alacsony a társadalom földrajzi mobilitása. Ezt sokan a nyelvtudás hiányával magyarázzák, mások azzal, hogy félünk a bizonytalanságtól, vagy azzal, hogy nem akarunk szeretteinktől, barátainktól távol élni, de volt olyan vélemény, miszerint az EU-ban nem kedvelik a magyarokat.
Azt gondolom, hogy mindegyiknek van némi igazságtartalma, bár a felsoroltak akármelyik frissen csatlakozott közép-kelet európai ország lakosságára vonatkozhatna.
Amiben a jelenség okát én látom az a lustaság, begyepesedettség, és az ebből következő kirívóan magas saját ingatlanok aránya.
Ez a lustaság, begyepesedettség nem csupán a külföldi munkavállalása vonatkozik, hiszen a többség még Magyarországon belül sem szívesen költözne (lásd pl a Hankook nem talált elegendő magyar munkaerőt). Valahogy mindenki érzi, hogy nincsenek rendben a dolgok, de inkább panaszkodunk, és nem csinálunk semmit; lenyeljük a békát. Ezen a mentalitáson kellene változtatniá.
Az, hogy kevesen vállalnak külföldön munkát, szerintem jót tesz a nemzetgazdaságnak, hiszen az adót ide fizetik, ill. itt lesz belőle vásárlóerő. Nem lehet arra hivatkozni, hogy kevesebb munkanélküli segélyt kellene kifizetni, hiszen általában nem azok próbálnak szerencsét külföldön, akiknek itthon ne lenne valamilyen lehetőségük.
Zárásként a kedvelt mondásom: ha az értelmiség elhagyja az országot, akkor kik maradnak itthon?

A problémát körüljártuk. Most jöhetnek az action stepek!
Könnyű dolgom van, gyakorlatilag minden felmerülő érvet-ellenérvet felsoroltatok előttem.
A múlt és tradíciók hatásának elszánt hirdetőinek is igaza lehet, de talán azok sem tévednek sokat, akik a kellő nyelvtudás nélkülözésében látják a ’helyváltoztatási kedv’ hiányát. Nincs más hátra tehát, mint hogy ültessük át gyakorlatba elméleteinket, tegyünk azért, hogy ez ne így legyen!
Én a nemzetköziség megélésére buzdítanék, e mellett érvelek. A magyarországi vállalatok életében is egyre határozottabban begyűrűzik e trend, biztos vagyok benne, hogy a kiválasztásnál fontos szerepet játszik a jelentkezők tapasztalata, a témához való hozzáállása.
Nagyon fontosnak tartom nonoka felvetését, az információ hatékonyabb áramoltatásának szükségességét. Lássuk be, ez az a terület, amelyen mi is sokat tehetünk. Nem várnék nagy csodákra a szüleink generációját tekintve, a magunk esetében azonban nagy lehetőségeket látok. A munkát a személyes interakciók szintjén kezdeném mindamellett, hogy a makroszintű kommunikációt is fejleszteném.
Egyre több külföldi érkezik hazánkba évről évre. Első körben ezeknek a fiataloknak a bevonásával képzelem el a nemzetköziség pátoszos fogalmának testközelbe hozatalát.
Használjuk ki a különböző csereprogramok által nyújtott lehetőségeknek ezt az oldalát is, hisz a nemzetköziség nem a határon túl kezdődik. Annyit beszélünk a kulturális különbségekről, az alkalmazkodás, elfogadás, tolerancia nehézségeiről. Miért ne kezdhetnénk a gyakorlást relatíve ismerős terepen?
Nem élő az iskolában felszedhető nyelvtudás? Ismételten megfordítanám a dolgot: az országunkban, hazánkban, városunkban, EGYETEMÜNKÖN lévő ’idegenekkel’ való kommunikáció ingyen és bérmentve jelent fejlődési lehetőséget. Ők is ugyanúgy működő emberek, mint mi: lehet, hogy azért jönnek ide, hogy megéljék a nemzetköziséget? Hogy megismerjenek egy más közösséget, BENNÜNKET?
Az ismeretlen ingoványos talaj. Miért ne tanulhatnánk ’túlélési’ technikákat azoktól, akik mellettünk kerülnek olyan helyzetbe, amilyenbe mi egy határral odébb kerülünk majd, amikor belevetjük magunkat a cosmopolita létbe?
Kapcsolatháló. Miért ne kezdhetnénk a saját kis multikulti hálónk építésébe már itthon?
Adok-kapok. Igen, szerintem itt hatványozottan igaz. A lehetőség adott, hogy bebizonyítsuk, jó kis nép vagyunk, megérdemeljük, hogy pozitívan viszonyuljanak hozzánk, amikor ők lesznek ’biztos terepen’.
Akár szerepelnek terveink közt hosszabb-rövidebb külföldi kalandok, nem kerülhetjük el a nemzetköziesedést. Lehet szeretni és élni vele, elfogadni, de nem élni vele, de utálni nagy hiba volna! Nyakig benne vagyunk, a mi felelősségünk, hogy mit kezdünk vele.
Makro szinten is fejlődnie kell a kommunikációnak. Az iskolák, az oktatás szerepét látom kulcsfontosságúnak. Kezdve az általános iskolás csereprogramokkal, a felsőoktatásban nagy változásokat hozott ’Bologna’ átláthatóbbá tételén keresztül rengeteg területen lehetne elősegíteni a tapasztalatszerzést. Ezt követően jöhet a külföldi munkavállalás kérdése, melyről előzetes nemzetközi tapasztalatok megszerzését követően valószínűleg érdemibb döntést hozhatunk.
Az azonban továbbra is érvényesül, hogy elsősorban mindenki magáért felelős, az intézmények a lehetőségeket biztosítják, az már a mi felelősségünk, hogy élünk- e velük.
Mozduljunk emberek!
(lehet, hogy már másodszorra küldöm fel...de az előző mintha elveszett volna...)

Én úgy gondolom ez azért van így, mert az idősebb generációnak nincs megfelelő nyelvtudása hozzá, így nem tudnak az országok között mozogni, csak itthon tudnak elhelyezkedni. A fiatalabbak jó része viszont szívesen megy ki, mivel így gyakorolhatják a nyelveket és még magasabb fizetést is kaphatnak, mint itthon. Viszont vannak köztük is olyanok, akik nem mennek ki, több féle indok miatt. Ilyen lehet pl. hogy nem akarják itthon hagyni szeretteiket, vagy csak félnek kockáztatni.

Sajnos nincs könnyű dolgom, mivel előttem már szinte minden felmerülő lehetőséget kiaknáztak a hozzászólók. Azért leírom az én véleményemet is.
Az elsődleges problémának a társadalmi mobilitás hiányát véltem felfedezni. Értem ezalatt azt, hogy az emberek java nem csak hogy nem tud felzárkózni, magasabb életminőgi szintre lépni, de nincs is meg az igénye, illetve még ha meg is van nem hajlandó túl sokat tenni ezen igényének kielégítéséért. Sokakat az új élményektől, az új kultúrától való félelem rettent vissza.

Bár az Európai Unió lebontja a gátakat az európai kultúrák, és emberek között, sőt 2009-től a munkavállalást korlátozó jogszabály is érvényüket vesztik, nagyon fontos és hátráltató tényezőt, az idegen nyelv kérdését nem tudja a nyelv ismeretén kívül semmi se lebontani.
A magyar társadalom idegen nyelvismeret szinten Európa sereghajtója, s ezt a szomorú tényt még tetőzi a már-már nevetségesen gyenge színvonalú idegen nyelvoktatás.
De fontos megjegyezzük, hogy most átlagokról beszélünk, és nem arról a társadalmi rétegről, amelyben mi egyetemisták helyet foglalunk. Hogy is várhatnánk el, hogy vidéki településekés a nagyvárosok tömegei, ilyen szintű változtatásra képesek legyenek.

Magyarország demográfiai helyzete katasztrofális, és szinte minden társadalmi, gazdasági probléma részben visszavezethető rá. Az öregedő társadalmunkban, a több millió mobilitásra már alkalmatlan nyugdíjas mellett, természetesen sokkal alacsonyabbak lesznek a kivándorlási, vagy külföldi munkavállalási adatok, mint egy normális, nem-fogyó lakosságú országban.

Végül egy személyes megjegyzéssel zárom kis kommentemet. Nekem minden vágyam, hogy az egyetem elvégzése után, hosszabb rövidebb időre germán területen szerezhessek szakmai tapasztalatokat, és jövedelmet.

Az előttem szólók már az összes ötletemet elsütötték(nyelvtudás, mobilitás hiánya...) Szerintem nem baj, hogy kevesen vállalnak munkát az EU tagországaiban, sőt az országnak azt kéne elérnie, hogy még kevesebben menjenek ki külföldre. Itthon olyan munkafeltételeket kéne teremteni, ami itthon tartaná a vállalkozó szellemű munkavállalókat is. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy ki se lépjünk az országból, a páréves szakmai tapasztalat és nyelvtudás céljából való külfödi munkavállalást nagyon is támogatom, csak utána térjenek vissza az emberek kis hazánkba és itt kamatoztassák a megszerzett tudást. Ehhez például olyan ötletem lenne, hogy aki itthon tanult államilag támogatott képzésben és külföldön vállal munkát mondjuk több mint 5 éve, annak kötelességévé kéne tenni, hogy képzési költségének bizonyos százalékát visszafizesse a magyar államnak.

Véleményem szerint nincsen ebben semmi szokatlan. A válasz a fejekben keresendő. Napjaink munkaerőpiacán többségben olyanok vannak jelen, akik még az előző rendszerben nőttek fel. Hozzászoktak ahhoz, hogy nincs nagyon "mászkálás". Ezért most sem élnek a lehetőséggel, amikor már lehetne. Igaz, gyakran dobálóznak azzal, hogy "De rossz itt!", illetve "Elmegyek innen.", de végül mindig itt maradnak. A tudatalattijukba már beépült a régi helyzet.
Persze ez csak egy ok. Fellelhető még számtalan másik is. Például korábban orosz nyelven kívül nem igazán tanultak más nyelvet az emberek, így nincs is meg a nyelvi hátterük ahhoz, hogy az EU-ban vállaljanak munkát, idősebb korban pedig jóval nehezebb nyelvet tanulni.
A kettő korábbi gondolatot egybevetve:
A külföldön munkát vállalók aránya a következő évtizedekben meg fog nőni véleményem szerint, ugyanis ekkor jön el a korlátoktól mentes, nyitott, idegennyelvileg jobban képzett új generáció.

Elmúlt 12 óra, úgyhogy az eddig beérkezett hozzászólásokat vesszük figyelembe (ettől még örülünk minden további véleménynek :)).

A legtöbb véleménnyel, amelyek olvashatóak, nagyon egyet tudok érteni, három kiegészítést teszek hozzá:
1)
a nyelvtudás nem megfelelő szintje nagy visszatartó erő a többség számára (más kérdés, hogy épp a közgázosok, illetve leendő munkatársaik ez alól már jónéhány éve kivételt képeznek)
2)
a legnagyobb probléma a tájékozatlanság. Ha megkérdezünk valakit, még akár a diplomások, friss diplomások közül is, hányan tudnák megmondani bármely külföldi ország kapcsán, hogy mi kell az ottani munkavállaláshoz: nyelvvizsga a helyi nyelvből, lakcím bejelentése, lakbér várható összege, stb.? Aki ezekben mégis tájékozott, sokkal könnyebben dönthet a külföldi munkavállalás mellett, amely kétség kívül (ebben egységes az EEG irodalma) nagy személyes kihívást jelent.
3)
Jellemző a "várjuk, de nem keressük" hozzáállás. Egy jó, vonzó külföldi állás ritkán hullik az ölünkbe, főleg a kint éléshez szükséges feltételek biztosításával együtt. Ezek megszervezésének nekiállni nem kis feladat, kevés emberben van annyi belső mozgatóerő, hogy ezt végigcsinálja, illetve a kockázatát vállalja.

És végül egy filozofikusabb megjegyzés:
az egyéni képességeinkbe vetett hit jóval gyengébb nálunk, mint nyugatabbra; túl nagy a hangsúly a tulajdonolt tárgyakon, az "elért eredményeken" -- pedig nem ezeken múlik elsősorban jövőbeli sikerünk.
Bizonyos értelemben a külföldi munkavállalás célszerűsége nem kérdés, legtöbbünk életében adottságnak, szükségszerűségnek kell tekintenünk. S ha megtanulunk felkészülni rá, élni az ezáltal adódó lehetőségekkel, már nem is lesz olyan kardinális kérdés, hogy néhány évig hol él az ember.
S hogy mi a megoldás lehetséges iránya: ismerjünk meg minél több sikeres példát, találjunk személyeket, akik ebben példaértékűek, akik magatartásából erőt meríthetünk.