egyértelműen nehezebb lesz forráshoz jutniuk, de magának az államnak is nehezebb dolga lesz, már a legutóbbi államkötvényaukción is látszott, hogy jelentősen csökkent az érdeklődés.
igazság szerint én a lépés nagy veszteseinek azokat az ígéretesnek tűnő tevékenységű magyar szemléletben közepes méretűnek számító cégeket (pannergy, rfv, stb.) látom, amelyek jelenleg még felfutó fázisban vannak, nagyon sok tőkére van szükségük, viszont méretük külföldi szemmel még annyira elenyésző, hogy egy külföldi intézményi befektető nem fog a részvényeikből vásárolni. így tehát ők a magyar intézményi befektetőktől illetve magánszemélyektől várhatnak pénzpiaci forrásokat, de ugye ezeknél a szereplőknél nem fog egyik pillanatról a másikra akkora összeg megjelenni, amekkora tőkekivonást az mnyp-k megszűntetése jelent. azt gondolom tehát, hogy a változtatás negatívan érinti a vállalati szféra finanszírozását.

Első hozzászólóként szeretném összefoglalni a 3 cikk lényegét és elmondani a témával kapcsolatos véleményem.

Ma Magyarországon ún. hárompillérre épülő nyugdíjrendszer van, ez azt jelenti, hogy létezik állami, magán és önkéntes nyugdíjpénztár.

A munkavállalóknak kötelező az állami vagy magánnyugdíjpénztári tagság, az önkéntes szabadon választható a másik kettő kiegészítéseként.

A magyar törvények korábban lehetővé tették a munkavállalók számára a "szabad pénztárválasztást", vagyis azt, hogy a dolgozók állami vagy magánnyugdíjpénztári tagok kívánnak-e lenni, majd egy törvénymódosítással az újonnan munkaerőpiacra lépőket kötelezték a magánnyugdíjpénztári tagságra, azaz "elvették tőlük" a "szabad pénztárválasztás" lehetőségét.

Mint az a cikkek alapján is kiderül, a hazai állami nyugdíjrendszer -többszöri reform ellenére- még mindig nem fenntartható, a nyugdíjak nominálértéke fokozatosan csökken, jelenleg az átlagjövedelem 60%-át érik el.

Az is igaz, hogy a 2008. októberében hazánkat is elérő pénzügyi, majd gazdasági világválság a nyugdíjpénztárban relizált kivehető hozamokat jelentős mértékben lecsökkentette, de még így is kedvezőbb(ek voltak) a magánnyugdíjpénztárak feltételei (mindezidáig), mint az állami nyugdíjkasszának, ahol a rendszer egyre közeledő összeomlása miatt a jelenleg befizetésre kerülő nyugdíjjárulákokból finanszírozzák a mostani nyugdíjasok nyugdíját, és még így is ki kell egészítenie az államnak az állami nyugdíjkasszát!

Az állammal szemben a magánnyugdíjpénztárak a befizetett járulékra tőkegaranciát vállalnak, azaz a befizetett pénzösszegtől kevesebbet nem kaphat vissza a pénztártag.

A vállalatok és a pénztártagok számára is előnyös, hogy a magánnyugdíjpénztárak alacsony kockázatú részvényekbe, ill. állampapírokba fektetik a pénztártagok "megtakarításait", így többletforráshoz juttatva a vállalatokat, ill. az államot, azaz a költségvetést.

A vállalatok ezeket a pénzeszközöket beruházásokra, fejlesztésekre, munkahelyek teremtésére, környezetbarát technológiák felhasználására tudják fordítani, kiváltva ezzel a különböző banki hiteleket és kölcsönöket.

A nyugdíjpénztárak jogainak a csorbítása, esetleges megszűntetése hatalmas zűrzavart keltene, ugyanis jelenleg nincsenek olyan tőkeerős vállalkozások, amelyek részben vagy teljes egészében be tudnák tölteni a nyugdíjpénztárak helyén keletkező űrt.

A kieső tőke miatt más bevételi források után kellene a vállalatoknak nézniük, amely a "magához térő" világgazdaságban nem könnyű, emiatt végső soron különböző bank-és hitelintézetekhez fordulnának kölcsönért, mely növeli a vállalatokkal szembeni kockázatot.

A magánnyugdíjpénztárak "megcsonkítása" a vállalatok likviditására is egyértelműen negatív hatással lesz. Hiszen a magánnyugdíjpénztárak által részvényformájában befektetet tőke (egy részét vagy egészét) "elveszítik" ezek a vállalatok, s kereshetnek új befektetőket. A részvénynek pont az az értelme a részvénynek, hogy a mögötte álló tőke azonnal rendelkezésre áll és könnyen felhasználható, míg hitelfelvétel esetében hosszadalmas az igénylési eljárás.

Zárásképpen hozzáteszem, hogy a magánnyugdíjpénztárak jogainak "megnyírbálása" következtében a pénztártagok jelentős része átlép, ill. visszalép az állami nyugdíjkasszába, amely rövid távon ugyan így fenntartható válik, de hosszabb távon még súlyosabb következményei lehetnek egy esetleges összeomlásnak, mint azt gondolnánk-gondolnák a kormányban.

Azt is fontos még itt hozzátennem, hogy a jelentős nyereséggel, magas minőségi szinten, alacsony kockázatú, kevés hitellel rendelkező vállalkozások majd találnak befektetőket, maximum az éves elvárt nyereséget valamelyest növelniük kell.
De az állam szempontjából súlyos következményei lehetnek a magyarországi magánnyugdíjpénztárak összeomlásának. Kit fog az állam a saját adósságának finanszírozására találni a jelenlegi 5-6%-os állampapír-kamatszint mellett, amikor a nemezetközi hitelmiősítőcégek (pl. Moody's) fokozatosan rontják Magyarországgal szembeni elvárásaikat!? Amikor a kormány "hagyja" az inflációt "elszállni", a jegybank kamatpolitikáját fokozatosan felülbírálja, a jegybanki vezetők szakmaiságat megkérdőjelezi stb-stb...

Összefoglalva a vállalkozások számára jelenti a "legkisebb" kockázatot, a magánnyugdíjpénztárak tagjainak és az ÁLLAM számára viszont jelentős kockázattal jár!

@plodan: Ahogy látom, olyan sokáig írtam a cikket, hogy tkazmer megelőzött. Így hozzászolásom elejét úgy változtatnám meg, hogy "Második hozzászólóként..." :D

Sziasztok!

Szerintem a magánnyugdij pénztárak megszüntetése - annak ellenére, hogy bizonyos szempontokból gazdaságilag megfelelő döntésről van szó - egy egész sor problémához vezethet, amelyek a gazdasági életbe begyűrűzve negativ spirálhatásokat okozhat.

Való igaz, hogy a jelenlegi rendszer nem működőképes, hogy átalakitásokra van szükség. A döntés értékelésekor rögtön figyelembe kell venni, hogy az ellenpéldák (lásd más országokban éppen most állnak át a vegyes rendszerre) vajon helyes vagy helytelen magyar politikának az ellenpéldái? Vajon a piaci és társadalmi folyamatok, változások ennyire eltérőek Magyarországon és mondjuk Csehországban? Aligha.

Az állami nyugdijpénztárak kötelezővé tétele számos ponton érinti a vállalatokat. Eddig kimaradt egy fontos szempont, ezért kezdhetjük rögtön a legegyszerűbb példával: azon a vállalatok, amelyek eddig a magánnyugdijpénztárakat működtették, s ezáltal bevételhez jutottak, most az egyik legkomolyabb bevételi és tőkebevételi forrásuktól esnek el. Ez önmagában ha nem is teszi instabilissá a piacot, de komoly hatással lesz ezeknek a cégeknek a tevékenységére.

Fontos látni a különbséget az állami és a magán pénztárak között: előbbi azonnali újraelosztásra kerül, az utóbbi viszont befektetésként kamatozik. Ennek két oldalon is jelentkezik a haszna: egyrészt a pénztártag nem egy államilag használt, a befizetéseitől nagyrészt független modell alapján kapja a nyugdiját, hanem a befektetései révén. Ebből következik, hogy a kamatokkal együtt visszakapott összeg jó eséllyel magasabb, mint az állami, különösen a fokozódó problémák távlatában lesz ez hasznos. Tehát ily módon nő az állampolgárok vagyona, fizetőképessége, vásárlóereje, ami a gazdaságra is fellendülésjellegű következményeket hozhat. Másrészről ott vannak a vállalatok, amelyek a nyugdijpenztárakkal foglalkoznak: számukra is bevételi forrást jelentenek. Ezek az alapok részben külföldi értékpapirokra vonatkoznak, igy nő az ország kintlévőségeinek az aránya, tehát javul a ki-be áramlott tőke aránya. A Magyarországon befektetett tőke pedig a magyar gazdaságba kerül, ami lehetőségeket biztosit a fejlődésre, a teljesitmény fokozására.

Ami pedig a nem pénzintézeti vállalatokat érinti (a legtöbb pénztárat pénzintézet kezeli), számukra sem mellékes a kérdés. Egyrészt változhat a dolgozók munkabérkövetelése hosszútávon (kiderül, hogy állami nyugdijbol nem lehet megélni, önkéntes mnyp inditása, ebbe fizetni kell, ezeket a befizetéseket a fizetésükből tudják megvalósitani, nőnek a bérigények, amire inflációs hatás válaszolhat, tehát ismét egy ördögi körbe kerülhetünk). Másrészt a vállalatok nehezebben juthatnak hitelekhez, forrásokhoz. A mnyp-ak befektetéseinek egy része a magyar piacon valósul meg, ami a vállalatoknak új forrásokat jelent. Ezekkel a forrásokkal lehet a termelést fokozni, gazdaságosabbá tenni, innováció révén itthon és külföld felé is versenyképessé tenni, ami fokozza a bevételeket, a profitot. Igy nem csak a kamatok fizethetők vissza, hanem nő a magyar gazdaság összterméke, ami rengeteg kedvező következménnyel járhat.

Azonban ha beszűkülnek ezek a források, akkor nyilván nehezebb lesz hitelhez jutni. Kisebb lesz a verseny a hitelpiacon, nagyobbak a kamatok, nagyobb az összkamat, a vállalatok nehezebben termelik ezt ki, nagyobb lehet a csődeljárások vagy a likviditási gondoknak az aránya a felelőtlen vállalatirányitások esetén. Felelős irányitás mellett pedig kevesebb lehetőség lesz fejlesztésre, innovációra, befektetésekre, termelésbővitésre, ami éppen az előző bekezdésben vázolt folyamatok ellentétéhez vezethet.

Szervusztok!

Az, hogy a nyugdíjpénztára veszteséget szenvedtek a válság miatt arra a pár évre nem szabad nézni. Az ember a magánnyugdíjpénztárba évtizedekre rakja be a pénzét és egy 20-30éve tendencia esetén pár év minuszos volt elnézhető volt.

A pénzek beolvasztása a központi költségvetésbe nagyon károsan befolyásolja a befektetőket a forrásokhoz való jutásban. Az, hogy a befektetőnek megérjen kockázatosabb üzletekbe befektetniük olcsón kell forráshoz jutni. A kormány az új válságadókkal a befektetési és hitelezési kedvet csökkenti le minimálisra.

Megjegyzés:
Ha szimplán makroökonomiát tekintünk akkor tudjuk, hogy a bank 1egység tőkére 5-6egységet helyez ki. Ha a kormányzat elviszi a bank nyereségét akkor a banknak kevesebb tőkéje lesz és ezáltal csökken a hitelezési kedve.
A banki szférában elterjedt, hogy a legtöbb bank az anyabankjától jut forráshoz. Be akarnak vezetni egy újabb adónemet amely a külföldről érkező tőkét akarják megadóztatni. Ezzel az OTPnek kedveznének. Az OTPről köztudott, hogy a vállalati szférai portfóliója eléggé gyenge.
A külföldi leminősítések miatt és állandó változó gazdaságpolitika miatt a MNB kénytelen volt emelni az alapkamaton, ki tudja, hogy meddig fogja ezt emelni.

Felmerül az a kérdés, hogy hogyan hat ez a vállalatokra? Tudjuk, hogy az innováció alapja a pénz és tudás. Az innováció szükséges, hogy a vállalat a piacon tudjon maradni.
Tegyük fel, hogy én nekem van cégem és labdákat gyártok. De felismerem azt a piaci igényt, hogy kockákból hiány van és én azt akarok gyártani. Az innovációmat saját tőkéből nem tudom fedezni. Ekkor fordulhatok befektetőkhöz és a bankokhoz. A befektető 2-3x meggondolja, hogy mibe is fektessen bele mert a magánnyugdíj pénztárok megszűnésével nehezebben és/vagy drágábban jut forráshoz. Ha elmegyek a bankhoz hitelért akkor a bank sokkal rosszabb konstrukcióval tud nekem hitelt nyújtani mint korábban ezt a fentit okokból kifolyólag. Mivel nem tudok fejleszteni mert nem tudom megteremteni a tőkémet ezáltal a korábbi szintemen maradok és nem gyarapítom a nemzetgazdaságot.

Ezáltal felteszem azt a nyitott kérdés, hogy a korábban sokat hangoztatott KKV-k kihúzzák az országot a bajból és lesz 1m új munkahely. Hogyan tudja fognak a KKVk fejlődni és gyarapodni ha a hitelezési kedvet lecsökkentik és megdrágítják a hitelezést és ezáltal a beruházási kedvet is nullára csökkentik?

Elnézést ha OFF-oltam volna a topic, hogy kicsit eltértem a tárgytól.

Üdv

Sziasztok!

Nagyon érdekes kérdés, nagyon jók az inspirációs linkek, de nem igazán frissek. Az egészet egyetlen szóval jellemezném: BIZONYTALANSÁG!

Senki sem szereti, mindenki igyekszik elkerülni és erre a legjobban a nagyok törekednek. Ez a nagy most egy bank vagy egy multi, vagy épp a munkavállaló teljesen lényegtelen. A bizonytalanság elveszi a befektetéstől a kedvet és ösztönzi a megtakarításokat.

A nyugdíj-rendszer milyen kapcsolatban van a vállalatokkal azt nem tudom, mert nem hiszem hogy a szomszéd cégébe fektetnének be. Legnagyobb hatást az államra magára fogja gyakorolni, mert az a törvényi előírás mely szerint a portfólió X %-t államkötvénynek kell kitennie. Ettől a bevételtől eshet el. Bevétel adósság állomány rovására, szóval lehet nem is baj az, de egy szerkezeti átalakítást kíván a dolog.

Sziasztok, Jó estét!

Szerintem is igen érdekes téma, hiszen a magánnyugdíj pénztárral kapcsolatban számomra még sok a nyitott kérdés.
Például, hogy a tb-be való visszalépés elszámolása hogyan fog megvalósulni.
A vállalati nyugdíjalapból a tb átveszi a nyugdíjfizetési kötelezettséget és a megfelelő vagyonrészt? Azonnal átutalja vagy először egy átmeneti alapba kerül a tőke a lebonyolítás segítésében és utána kerül csak át a tb kasszához?
Azt sem lehet tudni, hogy hányan lépnek vissza az állami rendszerbe, ill. hogy a visszalépők „vagyona” csökkenteni fogja-e a magas államadósságot( 80%)- ez pozitív lenne, vagy pedig a folyó kiadásokat fogják-e belőle finanszírozni.

Az tény, hogy egyre csökken az aktív korú dolgozók száma , és ez hosszú távon komoly társadalmi feszültséget fog jelenteni. Ennek következtében egyre jobbam előtérbe kerülhet az öngondoskodás, hogy az egyén havonta megtakarítson a nyugdíjas életéveinek biztosítására.

Szerintem a nyugdíjcélú és egyéb hosszú távú megtakarításokat ösztönözni kell annak érdekében, hogy a pénzügyi szektor nehogy visszafejlődjön. A megtakarítási piacra nagy hangsúlyt kell fektetni, a gazdaság élénkítése miatt a forrásokra szükség van, mind lakossági mind pedig a vállalkozási hitelek kihelyezhetőségének érdekében.