Ismételten üdvözlök Mindenkit!

Ha már inspirálóként ilyen színes választékot kaptunk, akkor először szeretnék ezekből az anyagokból kiindulni, a későbbi vita során úgyis elszakadunk a tartalmuktól.

Az innovációs díjak átadásakor elhangzott, hogy az eredmények nem elsősorban a befektetőknek, hanem a kutatócsoportoknak az érdeme. Mindenekelőtt tehát képzet, magas TUDÁSú munkaerőre van szükség. Magyarország szívesen büszkélkedik azzal, hogy mennyi híres tudósunk, feltalálónk volt és van. Mindez nem véletlen: kiváló oktatási politikával (a Klebersberg Kunó-féle rendszerben felnövő generáció különösen nagy büszkeségre ad okot) valóban képesek vagyunk a tudás kitermelésére. A nagyvállalatok szívesen támogatják az egyetemeket, akár egy-egy képzést vagy a diákokat ösztöndíjakkal, hogy motiválják a tehetséges, kreatív és lelkes fiatalokat. Fontos azonban, hogy a nyilvánvaló tömegképzés mellett megmaradjon a magasabb szintű képzés lehetősége, ami ezeket az eredményeket vonhatja maga után.

Látjuk viszont, hogy hiába vannak kiváló szakembereink, Magyarország mégis alulmúlja a várakozásokat az innováció terén. Hiába voltak Nobel-díjas kémikusaink, fizikusaink, mégsem annyira Magyarországnak, mint a világ fejlettebb országainak hoztak gyakorlati hasznot a tudományos eredményeikkel. Mindkét esetben azonos az ok: a PÉNZ. Az innovációs díjak átadásakor többen is hangoztatták a pénzforrások szükségességét, különösen mivel Magyarországon meglepően alacsonyak az erre irányuló állami támogatások.

Az innovációt alapvetően kétféleképpen lehet elérni. A ritkább, általában egy hirtelen ötletből kiinduló lehetőség, amikor a sejtésből a szabadalmat értékesítve közvetlenül, vagy minimális infrastruktúrát igénybe véve közvetetten sikerül pénzt termelni, ami később újabb lépésekre is visszaforgatható. Ez történt a Rubik kocka esetében, azonban ez sokkal ritkább, és nagy szerencse is kell hozzá.

A másik lehetőség, hogy már meglévő tőkéből vásárolnak tudást, hoznak létre infrastruktúrát, és ennek a tervezett folyamatnak a végén jöhet létre az újabb fejlesztés. Ez is bizonyítja, hogy komoly állami és magán pénzeket kellene bevonni a magyarországi innovációba, hogy eredményeket tudjunk elérni. Az ALAPKUTATÁSok elképesztően költségigényesek, és mivel nem hoznak látványos eredményt, ezért hajlamosak ezektől a támogatásoktól eltekinteni.

Szintén fontos a megfelelő INFRASTRUKTÚRA létesítése és fejlesztése. Nem véletlen, hogy a matematikai modellt számítógép segítségével az USA-ban oldották meg: ott állt rendelkezésre megfelelő eszköz. A Nobel-díjasaink is azért külföldön érvényesültek, mert ott kaptak pénzt és megfelelő felszerelést a kutatások, kísérletek elvégzésére. Ugyanakkor a sikeres innovációval egy folyamat indulhat el: a nyereséget vissza lehet forgatni, s még jobb, hatékonyabb, népszerűbb eredményt adhat, s ily módon egy spirál alakulhat ki - amelybe azonban csak befektetett milliárdok és sikeres tevékenység után lehet bekerülni.

Egy nagyon fontos képesség is szükséges az innováció eléréséhez, ez pedig a CSAPATMUNKA. Nagy ritkán egy-egy hirtelen ötlet kipattanásához elég egyetlen ember is, azonban az esetek döntő többségében a tudósok vagy szakemberek együtt dolgoznak, mindenki külön szerepkörrel, és az eredményt csak mindannyiuk feszített munkája hozhatja meg. Annak ellenére, hogy a sokszor csak 1-1 név maradt fent, a legtöbb újítást sokak horizontálisan vagy vertikálisan összekapcsolódó munkája hozta létre. A rádió feltalálásához kellett a hullámok viselkedésének és tulajdonságainak megértése, az atombombát is több tucat főből álló csapat készítette el.

Nagyon fontos, hogy megtaláljuk azokat az IGÉNYEK, amelyek még kielégítetlenek, vagy amelyek még rejtve vannak. A Rubik-kockát aligha tudatos fogyasztói igény által ösztönözve találták fel, azonban mégis hatalmas népszerűségre tett szert. A kielégítetlen piacra jó példa a Fornetti, amelyik sorra lép be a környező országok piacaira, s mivel újdonsággal szolgál, veszik.

Nyitásként ezeket gondoltam a legfontosabb feltételeknek, várom a véleményeiteket :)

@cantera: Elég átfogó képet alkottál, amihez nehéz sok mindent hozzá tenni. Dobálózhatunk ugyanakkor számokkal. Vitatkozhatunk, hogy a magyar költségvetés elégséges részét fordítják-e innovációra (nyilvánvalóan nem), de ez világszinten eléggé lényegtelen kérdés. Anyagi téren semmiképpen nem kelhetünk versenyre az USA-val, Németországgal stb. Ha kutatóink itt maradnak, az nagyrészt emocionális döntés. Az anyagi források elosztásának módját lehetne esetleg megvizsgálni. Nem lehet-e hatékonyabbá tenni? Mi a cél? A területek azonos szinten tartása? Véleményem szerint a kiemelkedő magyarországi iparágakhoz tartozó kutatások pl gyógyszeripar magasabbszintű támogatására van szükség. Keressük meg ezen iparágakat, kapjanak kiemelt mennyiségű pénzt, de hogy a másik legfontosabb dolgot, a szellemi tőkét is mellétehessük, ahhoz szükség lenne oktatási reformra is. Meg kell próbálni vonzóbbá tenni az adott képzéseket nyújtó iskolákat, karokat.
Másfelől nézve pedig mivel Európa is lemaradóban van ilyen téren, nem várhatunk csodákat. És amíg gazdasági téren a tabella hátsó régióiban cammogunk, addig főleg nem. Persze, valamilyen szinten ez a tyúk-tojás kérdésre hasonlít. Az innováció-fejlesztéshez van szükség a stabil gazdaságra, vagy pedig fordítva? Mi a véleményetek erről a kérdésről?

Fontos jelenséget fogalmaztál meg, azonban egy picit szeretnék alakítani a képen.

Egyrészt a kutatások nem csak abból állnak, hogy egy tucat tudós bent ül egy laboratóriumban, és hirtelen kipattan az agyukból a rák ellenszere. Rengeteg alapkutatás szükséges ezekhez az eredményekhez, amelyek nagyon költségesek. Magyarország két dolgot tehet: vagy biztosítja a feltételeket ehhez, ez azonban minden téren jelentős, elbírhatatlan kiadásokkal jár. A másik lehetőség, hogy publikus mérési adatokból próbálnak összefüggéseket, eredményeket meglátni. Én ezt látom Magyarországon a járható útnak, hiszen a legkevésbé pénzigényes. A harmadik út, hogy az eredményeket magas színvonalú gépek, infrastruktúra segítségével értékelve próbálnak eredményt hozni - ez ismét nem kivitelezhető, mert ezek a gépek rendkívül drágák, egyáltalán nem rentábilisek, így nem engedheti meg magának Magyarország.

Azzal a megállapítással teljesen egyetértek, hogy koncentrálni kell azokat a területeket, ahol Magyarország versenyképes tud lenni innováció terén. Valóban, az orvosi kutatások akár egy ilyen terület is lehet, köszönhetően a jelenleg is meglévő cégeknek és azok kutatási profiljának. Azonban akkor valóban ide kell koncentrálni a forrásokat, komoly felszerelést biztosítani, és adott esetben lemondani a más területeken kisebb valószínűséggel várható sikerről.

Még egy lehetőség, amit kiemelnék, az a spontán vagy hirtelen innováció. Magyarország szerintem még nem elég projekt-orientált politikát folytat az innováció terén. Sok kiváló ötlet merül feledésbe, mert nem kerülnek a megvalósítás fázisába. Egy külön szervezetre bíznám, hogy foglalkozzon ezekkel a lehetőségekkel (elképzelhető, hogy létezik, de ez esetben kevésbé jól hirdetik), válogassa ki a megvalósítható ötleteket és támogassa őket. Ez megint egy költséghatékony megoldás, hiszen ha a piac jól fogadja az innovációt, akkor minimális kezdődőkével (amit az állam vagy részben állami tőke garantálna) robbanásszerű siker, extraprofit érhető el.

A kérdésed pedig nagyon érdekes és összetett. Kézenfekvő megoldás, hogy ameddig alapvető jóléti szükségletek hiányoznak, addig az emberek nem szívesen foglalkoznak költségigényes kutatásokkal. Tehát a 60-as 70-es évek jóléti állama lenne az innováció táptalaja. Számos történelmi példa viszont éppen azt bizonyítja, hogy az embereknek ilyenkor hajlamosak megelégedni, és kevésbé motiváltak a további fejlődésben, s újításokra akkor válnak igazán nyitottá, amikor egy külső hatás (például válság, lásd az olajválság után Európa államai) miatt a jólétük romlani kezd, és rákényszerülnek az újabb megoldások feltárására. Tehát a válasz nagyon evidensnek tűnik, de a gyakorlat komoly szórást mutat ezen a téren.

@cantera:
Az alapkutatások kérdésében teljesen egyetértek, de itt is kérdés, hogy valamilyen szintű megléte nélkül van-e esélyünk megfelelő minőségű továbblépésre. Mintahogy nagy kérdés az is, hogy a források pár területre való koncentrálása milyen akadályokba ütközne. Kicsit hasonlít a kérdés nekem a magyar sporttámogatásra. Állandóan folyik a vita, hogy mi alapján érdemes elosztani a forrásokat. Nyilvánvalóan ezeknek a forrásáthelyezéseknek mindig vannak győztesei és vesztesei.

Amit még említettem, az oktatás kérdése. Én megértem, hogy valaki miért nem akar kémia szakra járni (de igazán megértem:)), ám pontos számadatok és statisztikák ismerete nélkül is úgy gondolom, hogy szükség lenne a magyar diákok kutatásorientáltságát fokozni. Természetesen ez n csak a kémia és természettudományok terén észlelhető, de mégis úgy gondolom, hogy ez az egyik legjobb elmaradott terület.

Sziasztok!

Az én véleményem az, hogy ha eredményt akarunk elérni az innováció terén, akkor a saját alapkutatást nem lehet megspórolni, még ha nagy kiadást is jelent. Mások kutatásaira sokkal nehezebb építeni, mint arra, amit saját maguk látnak folyamatában a kutatást végzők. Ráadásul ha a publikus, hozzáférhető eredményekre várunk, amiből esetleg kihozhatunk valamit, megfosztjuk magunkat a kutatás egy jelentős szakaszában a véletlen felfedezésektől. Számos példa bizonyítja, hogy az ilyen átütő felfedezést hozó véletlenek gyakran éppen a nem konkrét eredményre fókuszáló alapkutatások során jelennek meg. Elég csak a sokat emlegetett penicillint felhozni. Ha tehát egy kutatással kapcsolatban nyilvános eredmények jelennek meg, addigra szerintem szinte biztosan voltak már -ha nem is átütő, de- kisebb-nagyobb "véletlenek", olyan háttértapasztalatok, amelyek egy puszta adatsorban nem jelennek meg, de ott vannak a kutatók fejében, "repertorájában", és ki tudja, mikor, mi épül rájuk esetleg egy további vizsgálódás során. Ezeket, illetve általában a kutatási rutint senki sem fogja szállítani nekünk, tehát még egyszer mondom, mindenképpen szükségesnek tartom az alapkutatás folytatását hazánkban.

Persze nem kell végletekben gondolkodni, hiszen egyhamar nyilván nem tudunk csillagászati összegeket fordítani erre a célra. Azonban úgy gondolom, hogy mindez nem 100 %-ban a pénz kérdése. Nagy eredményt lehetne önmagában azzal is elérni, ha a fiatalok érdeklődését már egészen korán a kutatás, a vizsgálódás felé lehetne fordítani. Ez akár kezdődhetne a természettudományos tantárgyak anyagának átalakításával -vagyis el is jutottunk az oktatás előttem már említett kulcsfontosságához a kérdésben. Ha középiskolai tapasztalataimból indulok ki, azt kell mondjam, hogy a természettudományos tárgyak oktatása a jelenlegi formájában minden, csak nem kutatásra, vizsgálódásra, kísérletezésre ösztönző. Túl elméletiek ezek a tárgyak. Sokszor sokan panaszkodnak, hogy az iskolai szertárak eszközállománya milyen leromlott állapotban van. Ezzel egyet is értek, de ez az érvelés azért sántít, mert ha még azokat az eszközöket is alig használják, amik vannak, miért lenne szükség újakra. Mondhatjuk, hogy ha újak lennének, biztos többet használnák őket. Ebben is van természetesen igazság, de pl. kémia órán sok kísérlethez egy kémcső és kis mennyiségű anyag kellene, tehát semmi "új" dolog, mégse hajtják végre ezeket a kísérleteket, főleg idő hiányában, mert egyébként nem jutna idő a nagy elméleti anyag elsajátítására. . .

Ezzel csak azt akartam mondani, hogy nem feltétlen a pénzen múlik minden. Szerintem elsősorban szemléletváltásra lenne szükség, a kutatás, az innováció alapvető fontosságának felismerésére mind a mindenkori kormány, mind a társadalom részéről. Ez szavakban talán már megtörtént, de ennek megfelelő lépéseket is kellene tenni (amelyek nem feltétlen generálnának óriási pluszköltségeket).

Persze tisztában vagyok vele, hogy a tehetséges fiataloknak nemcsak az elindítására, hanem a megtartására is szükség van -itt pedig már nem kerülhetők el a nagy költségigényű beruházások, hiszen például hasonló tárgyi feltételeket kellene teremteni, mint amilyenek külföldön (és már valóban nem elsősorban Európában!) tárt karokkal várják őket.

A fiatalok itthon tartásában pozitív fejleménynek tartom a nemrég bevezetett elnyerhető kutatóegyetemi címet és az azzal együtt járó támogatásokat. Nálunk is ki kell alakítani azt az általános képet (és valóságot) az egyetemekről, hogy azok szakmai műhelyek, kutatóközpontok is, nem "csak" oktatási intézmények. Újra ki kell alakítani, hiszen nem előzmények nélküli ez hazánkban sem, csak véleményem szerint az utóbbi időben az egyetemeknek ez a funkciója háttérbe szorult.

Egyébként az emberi erőforrást, a tehetséget tekintve biztosítottnak látom az innováció feltételeit Magyarországon. Egyértelműen tehetséges nép vagyunk -ezt bizonyítják a már említett Nobel-díjas (bár valóban külföldön kibontakozott) tudósaink, és maga a történelmünk, amelynek századai során a túléléshez sok egyéni szintű lelemény, ha úgy tetszik, innováció kellett.

Ezek után fontosnak érzem, hogy konkrét példát is említsek a hazai innovációra, ahogy azt a kérdésfeltevés is szorgalmazza. Mai hír, éppen most hallottam a hírekben, hogy a pilisborosjenői telephelyű Meditop Gyógyszeripari Kft. korszerű gyógyszercsomagoló üzemet nyitott meg. Ez komoly technológiai innováció, de az érdekesség a témánk szempontjából sokkal inkább a termékinnováció; a vállalat ugyanis eredeti, saját fejlesztésű gyógyszerekkel is rendelkezik. Figyelmre méltó, hogy ezek külföldi értékesítésével az elmúlt években megduplázta árbevételét. A csomagolóüzemre visszatérve meg kell jegyeznünk, hogy a finanszírozás részben hazai, részben pedig uniós pályázati forrásokból történt. Tehát az innovációban nem vagyunk teljesen magunkra maradva: nem szabad elfelejteni, hogy jelentős uniós forrásokat is lehet szerezni a célra! (Különösen azért reménykedhetünk ebben, mert Európának is fel kell ismernie azt a veszélyt, hogy hamarosan a "világ múzeuma" szerepre kárhoztatódhat.)

A Meditop példája is alátámasztja azt a véleményemet, hogy Magyarország különösen sikeres lehetne az orvosi-gyógyszeripari fejlesztések terén. Ennek nagy hagyományai vannak már nálunk -gondoljunk csak arra, hogy Szent-Györgyi Albert, a C-vitamin felfedezője volt az egyetlen Nobel-díjasunk, aki a magas elismerést Magyarországon végzett tevékenységével nyerte el.

Végül megjegyeznék még egy magyar innovációt: a gömböcöt, amelyre (sokat vitatott módon) a sanghaji világkiállítás magyar pavilonja is épített, tulajdonképpen azt sugallva, hogy egy innovatív országról van szó. A gömböcről többször hallottam már, hogy jelentőségében a Rubik-kockához mérhető. Ha így van, jó lenne, ha itthon nem a pavilon körüli botrányok kapcsán hallanánk róla, hanem sokkal inkább valóban az innovatív jellege miatt. Egyébként a Meditop esete ebből a szempontból nekem igazi "pozitív csalódás": nagy előrelépésnek tartom, hogy egy tévécsatorna az esti híradójában beszámol magyar vállalati sikerekről, innovációkról.

Az alapkutatás megspórolása valóban nem tűnik feltétlenül célravezető megoldásnak, ha az országunk szempontjából nézzük. Felvetődik azonban a kérdés, hogy nem lehetne erre is megoldás valamilyen szinten az európai integráció, hiszen amint halhattunk róla, a régió is lemaradásban van e téren világszinten. Az országok kihasználhatnák komparatív előnyeiket és ennek legfőbb nyertese Európa lenne. Igaz, valószínűleg itt a bökkenő. A bökkenő, amely már az EU-ban egyébként is probléma. Hajlandóak-e a fejlettebb országok akár ezen a téren is segíteni a lemaradókat? A kooperáció, munkamegosztás itt is segíthetne. Nyilván valamilyen szinten működik, és nyilván egy bizonyos szint feletti megvalósítása nem több puszta fantazmagóriánál. De meg lehetne vizsgálni annak a lehetőségét, hogy miként növelhető a hatékonyság. Hiszen ez földrészünk egyik legsürgetőbb gazdasági kérdésre.

Visszatérve Mo.-ra. Az oktatási kérdésekben is sok gondolattal egyetértek. A teljes magyar oktatási rendszer nagyon is elméletközpontú, ez néhány területen sikeres, néhányon nem. Érdekes példa erre szerintem, hogy anno az általános iskolámnak német és szlovák testvériskolája is volt, és minden évben megrendezésre került egy matekverseny.
Ezen a versenyen, ami mindig itthon volt, a német srácok igen erőteljesen bukdácsoltak. Ők mesélték, hogy náluk sokkal kevesebb tananyag van, de sokkal több idő jut a képességfejlesztésre és a tananyag készségszintű elsajátítására illetve arra, hogy a diák magától jöjjön rá, hogy melyik problémát hogyan fogja megoldani. (Persze ezt nem, így ebben a formában). Hogy melyik a jobb nem tudom, és nem is éri meg bővebben belemenni most, mert erről megint oldalakat lehetne írni, de az mindenképpen igaz, hogy itthon magasabb szintű kutatásösztönzésre lenne szükség.

"ha eredményt akarunk elérni az innováció terén, akkor a saját alapkutatást nem lehet megspórolni"

Ezzel nem tudok teljesen egyetérteni. Természetesen az esetek többségében igaz az állítás, és nem igen lehet alapkutatás nélkül eredményt hozni. Azonban hogy néhány ellenpéldát hozzak: matematikusok között például vannak olyan közösségek, amelyek nyilvánossá teszik az eredményeiket, meglátásaikat, és gyakran megesik, hogy egy teljesen más ország tudósa fog abból kiindulva produkálni. És akkor továbbra is itt van az a bizonyos hirtelen jött innovációs ötlet megvalósítása, ami szerintem egy ilyen kreatív társadalomnál megvalósítható lenne. Tapasztalatból tudom, hogy mennyi kiváló ötlet pattan ki a hazai fizikus, matematikus, kémikus, mérnök hallgatók fejéből, s soknak közülük elemi tudományos megalapozottsága van. Csak fel kellene karolni őket, és sokkal több sikert érhetnénk el ezen a téren. Egyébként csak egyetérteni tudok a legtöbb szavaddal.

"nem lehetne erre is megoldás valamilyen szinten az európai integráció"

Ez viszont nagyon sok területen már létezik. Nem tudom, biztosan hallottatok már a hármas határon közös munkával épített részecskegyorsítóról. Az például egy közös projekt volt mind tudományos megalapozottság, mind pedig beruházások alapján. Viszont van egy olyan káros oldala is a dolognak, hogy sokan féltékenyek, a nemzeti érdekeket jóval a közösségi érdekek felé emelik, és sokkal kevésbé nyitottak az együttműködésre. Az ő szemléletükön kellene változtatni. De a jelenség (szerencsére) már létezik.

"szükség lenne a magyar diákok kutatásorientáltságát fokozni"

Úgy gondolom, hogy sikerült pont egy olyan területet kiválasztani, ahol nagyon magas a diákok ösztönzése, támogatása. A vegyész, anyagmérnök és hasonló szakok a külső vállalatok által legjobban támogatott szakok között vannak, és nem is véletlenül. Ez az egyik olyan terület, ahol Magyarországon nagyon tudatos és felismert tevékenység zajlik akkor is, ha ezt kevésbé reklámozzák. Mindenképpen követendő példaként állítanám őket.

Szervusztok!

Az, hogy kicsi hazánk sikeresen innováljon és fejlőjön ahoz meg kellene állítani a fiatal generáció elvándorlását itthonról. Ehhez rengeteg pénzre van szükség. Az fogjuk előbb utóbb észrevenni, hogy mo.-n semmi komolyabb kutatás és fejlesztés nem lesz mert a szakember hiányozni fog innen.

Ha kicsit belemegyek aktuál politikába akkor nem fürdőkre és hasonlókra kellene az EU támogatását költeni hanem az K+F központokat kellene tovább fejleszteni. Szegedről jöttem és a szegedi egyetemen rengeteg ilyen kutatómunkát állítottak le mert átcsoportosították a pénzt. Hova? hát a bölcsészek képzésére amiből így is nagyon nagy túlkínálat van a piacon. Rendes természettudós emberből lassan nagy hiányunk lesz mint mérnökből.

Sikeres innováció feltétele itthon? Legyen az embernek egy ötlete és vigye az keresztül és ha akadályokba ütközik ne adja fel. Nem attól lesz sikeres egy innováció, hogy valaki mennyire nagy tudású hanem, hogy a termékét el tudja fogadtatni a piaccal. Fontos, hogy megtaláljuk a piac rész ahová termékünket helyesen be tudjuk pozicionálni. Lehet különböző körülményeket felhozni, hogy mi kell. Erre az mondom, hogy merjünk nagyot álmodni és dolgozzuk h ezt az álmot valóra váltsuk

Sikeres itthon innovációra uo tollat mondanám. www.uotoll.hu/
Bagó Ákosnak volt egy ötlete de a pénze hiányzott hozzá, hogy ezt a tollat gyártassa. Elindult különböző pályázatokon és összeszedte a gyártáshoz szükséges pénzt. „A jövő fiatal vállalkozója" díjat 2007ben elnyerte. Az innovációjának az alapja, hogy felismert egy piaci rész.

Ezen a piacon sok helyettesítő termék volt, de ő mégis belevágott. A helyes marketing stratégiája miatt a piacra be tudott lépni és terjeszkedni is tud.

üdv

Nagyon tetszik, hogy igen széles skálán kerestünk és találtunk lehetőségeket a fejlődésre annak ellenére, hogy ez a kérdés láthatóan nem mozgatta meg a hallgatók fantáziáját. Azonban úgy érzem, hogy talán egy kicsit átestünk a ló túlsó oldalára azzal, hogy újabb ötletek egész hadát vettük számba, s egyszerűen feledésbe merültek a jelenlegi pozitívumok.

Nem tudok egyetérteni @andorspam azon állításával, hogy hamarosan azon kapjuk magunkat, hogy a magyarországi kutatómunka és a kutatásokra motivált szakemberek elfogynának. Nem hiszem, hogy ez a veszély fenyegetne, hiszen jelenleg is rengeteg jellegű tevékenység zajlik, a természettudományi tárgyak pedig az országos és nemzetközi versenyeknek, konferenciáknak köszönhetően már a középiskolákban kezdenek fokozatosan népszerűbbé válni. Természetesen itt nem a tömegképzésről van szó, azonban azt hiszem, hogy ebben a kérdésben egy elit rétegről és elitképzésről kell beszélnünk, és nem az átlagról. Az átlag ember csak általános tájékozottságot akar, a szakember pedig használható és kreativitásra nyitott szaktudást. Nagyon nem ugyanolyan tényezők kellenek nekik.

Ugyanakkor a legfontosabb magyar vállalatok (MOL, Richter, és van folytatás...!) tudatosan követik a számukra fontos egyetemi szakok fiataljainak a képzését, elképesztő módon támogatják őket, nem gyakran pedig azért cserébe, hogy a pályakezdésüktől kezdődően meghatározott időtartamot a cégnél töltsenek. Azt hiszem, hogy ezen a téren is vannak olyan masszív példák, amelyek leépüléséhez hatalmas katasztrófa kellene, építkezni viszont annál jobban lehetne a módszereikre, tevékenységükre, gyakorlatukra.

Azzal nyilvánvalóan nem tudok egyetérteni, hogy a bölcsészképzések a végtelenségig fokozhassák az állami támogatásukat, azonban szerintem a természettudományos területen végző diákokat sem kell sajnálni. Elég sok közöm van több természettudományos tárgyhoz is, és gyakorlati példák tucatjaival tudnám igazolni, hogy olyan diákok nyernek felvételt biológia, kémia, fizika és földrajz alapszakokra, akik soha az életben nem lesznek képesek önálló innovációt végrehajtani; legfeljebb az alapkutatásokhoz sikerül egy hányadukat kinevelni, de rengetegen még addig sem tudnának eljutni. A hangsúly szerintem azon kellene, hogy legyen, hogy minőségibb képzést hozzanak létre. Talán a kötelező emelt szintű érettségivel egy lépést tudnánk tenni ennek az irányába.

Hozzátenném még, hogy az innovációs ötlet és a piaccal való elfogadtatás között található a hazánk számára legnagyobb fontosságú tényező, ez pedig a támogatás, az anyagi forrás biztosítása. Azt bizonyítottuk a történelem során - és nagyon remélem, hogy a jelenben is képesek vagyunk erre példákat hozni - hogy rengeteg jó ötletünk van. A piacon való érvényesítés rendkívül fontos szempont, azonban úgy látom, hogy marketingesek egész hadát képzi az ország évek óta, csak-csak akad közte megfelelő szakember, ezek pedig megtalálhatók. Viszont az ő megnyerésükhöz is mi kell? Ugyanaz, ami az ötlet valósággá konvertálásához: pénz. És visszakanyarodtam az első gondolataim egyikéhez: ameddig megfelelően súlyozott, de mindenképpen bővülő forrásokat nem biztosítunk az innovációs tevékenységekhez, addig nagyon nehéz lesz előrelépést elérni.

Sziasztok!
Átfutottam gondolataitokat. Érdekes, hogy a két fő téma az a pénz, és az itthon-tartás kérdése volt. Leszögezhető, hogy mindkettő fontos szerepet játszik, de szeretném arra is felhívni a figyelmet, hogy nem mindig az állami támogatás kell egy innovációhoz.
Hadd említsem meg a Fornetti példáját. Kisvállalatként kezdte, és most már az európai országokban jelenik meg a piacon, sőt ketté kellett választani a hazai és a nemzetközi vállalatrészt. A cikkben is elhangzik, hogy a fejlesztés rendkívül nagy összeget emészt fel, mely nem másból mint a nyereség legnagyobb részének visszafordításából származik. Folyamatosan fejleszt, új termékek és új szolgáltatások jelennek meg a piacon.

Láthatjátok, hogy bár a támogatások fontosak, nem mindig arra kell alapozni, különösen akkor, ,sajnos,amikor hazánk gazdasági helyzete jóval kritikusabb, minthogy a fejlsztések támogatási mértéke legyen napirenden.
A hazai fejlesztéseknek szerintem jelenleg 2 útja lehetséges. Egyrészt a vállalatok (elsősorban a magánszektor) a profiljának megfelelő fejlesztéseket támogatja (lásd: a Richter 2009-ben jelentős összeget fordított a K+F szektorra), másrészt pedig a fejlesztő egyén vagy vállalat nyereségét visszaforgatja az innovációba.
Kérdésem tehát az, hogy biztos, hogy a magas alaptőkét igénylő innovációkkal kell
Magyarországnak foglalkoznia? A golyóstoll, a Rubik-kocka, és számos magyar találmány, nem magas költségű innovációk voltak, és mégis, ahogy a Rubik-kockáról szóló cikkben olvastuk többször lett a termék a világ legsikeresebb játéka.

Szeretném figyelmetekbe ajánlani a Leonor3Do-t, mely a világon teljesen EGYEDÜLÁLLÓ, amelyet Rátai Dániel, BME-s hallgató fejlesztett ki, és becsületére váljék, nem adta el jó pénzért külföldieknek. Erről a termékről azt kell tudni, hogy az eszköz lehetővé teszi a 3D-s számítógépes grafikák térbeli rajzolását. A tervezést a 0-ról kezdte, az állam annyit tett, hogy miután megnyerte a Magyar Innovációs Szövetség versenyét, az állam átvállalta a világszabadalom költségeit. Számos nemzetközi díjat nyert, persze pénzjutalommal, amit visszafordított, hogy tökéletesítse ötletét. A termék 2010 szeptember végétől megvásárolható és hatalmas elismerést aratott a nemzetközi piacon. E szerint nem kell más mint elkötelezett fiatalok, és azok támogatása, de nem felelőtlenül. Mérlegelni kell, hogy mire van hazánkban lehetőség.

A példák számomra azt mutatják, hogy a támogatások mellett fontos a pénzösszegek visszafordítása, és az, hogy olyan innovációkat fejlesszünk itthon, ami megvalósítható. Nem biztos, hogy az a megoldás, hogy építsünk milliárdos laborokat és magas fizetéssel itthon tartsuk a szakembereket, persze ez lenne a legszebb lépés, de a való világban, különösen az EU-ban, ahol régiók, országok fognak össze a fejlesztésekért, hazánknak olyan innovációkban kell elsőnek lennie, ami az ELHIVATOTTSÁGOT és a MAGAS SZAKMAI TUDÁST, TAPASZTALATOT igényli, viszonylag alacsonyabb kutatási alap nélkül. Hisz azt beláthatjuk, hogy az előbbi kettőből hazánk jól áll.
A pénzigényes, kutatási alapot igénylő folyamatok esetén pedig csak arra lehet gondolni, hogy legyünk büszkék, hogy magyar kutatók dolgoznak egy nemzetközi laborban azért, hogy az emberiséget szolgálják. A nevük, nemzetiségük így is fennmarad, ami talán a globalizált világban fontosabb is lesz, minthogy mely ország területén érte el sikereit.

Innováció? Ennek a feltétele? Pénz... vajon mindennek a pénz a mozgatója? pénz mindenek felett való? A támogatásokat említeném meg és itt nem feltétlen a pénzbeli hozzájárulást értettem, hanem azt a társadalmi lélekjelentétet, hogy a másikat hátulról toljuk és tereljük előre, ha egyszer van egy jó ötlete, akkor ne görgessük, hanem vegyük el az akadályokat előle. Ezért volt szerencsés egy előbbi kérdés evvel kapcsolatban, hogy mi az előnye a külföldi utaknak tanulás céljából, hát ez... megismerni egy másik kultúrát, egy másik fajta viselkedés módot, ami esetleg példamutató lehet számunkra, de ez csalóka lehet néha, mert nem feltétlenül tűnik fel elsőnek a rendszer hátrányai.
Ha az emberben van is potenciál fejlesztésre, kutatásra, akkor is figyelnie kell, hogy ne zsigereljék ki. Korántsem a jó ötlet vagy innováció hiányáról lenne szó, hanem a kitartás, az elszántságon múlik az egész. Sokak van jobb vagy rosszabb ötletük, de vajon azok közül, mennyi futott le? Ezt a fajta kitartást erősíteném az emberekben, hogy merjenek álmodni és megvalósítani azokat, mert ezekből lesznek a véletlen felfedezések. A pesszimizmust törölném ki a fejekből: "Úgy sem sikerül". Nem vissza fogni kell azt aki csinálja, hanem igen is mögé állni és támogatni. Az írásfejlesztő toll példája is tökéletes erre, nagyon sok akadályon keresztül kellett átmenni a fejlesztőnek, és itt a kérdés ezek szerint nem az volt hogy mennyire innovatív a találmány, hanem inkább az hogy mennyire volt kitartó a feltaláló :) Helyes így ez a kérdés?

Az innováció sikerének feltételei nem csak Magyarországon, de szinte az egész világon ugyanazok. Mindenkinek ugyanaz a célja, magasabb szintű igénykielégítés növekvő profittal. Eddig csak arról beszéltünk, hogy a sikeres üzlet titka az innováció....na de mi az innováció sikerének titka?
Alapvető feladata a minőségjavítás. Az innováció akkor sikeres igazán, ha ezáltal olyan terméket tudunk piacra dobni, amivel újabb fogyasztókat szerezhetünk, azaz új piac nyílik a vállalatnak.
Persze mindezt minél olcsóbban: olcsóbb nyersanyagokkal, csökkentett kiadású termelési folyamattal, kisebb környezetszennyezéssel és energiafelhasználással.
Ezekre talán legjobb példa 1-1 autógyár, ami korszerűbben, környezetkímélőbben igyekszik termelni és olyan autókat gyártani, ami a közepes jövedelműeknek is megfizethető.